hétfő, február 26, 2018

29./ Két év után

Kicsit eltűntem, de most ismét megragadom a billentyűzetet, mert úgy gondolom akkor kerek a történet, ha megoszthatom a világgal azt is, mi történt eddig, illetve milyen újabb tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak.

München

Emberek

Ezzel kezdem, mert ezt tartom az egyik legfontosabbnak.

Szuper kedves, segítőkész, udvarias a legtöbb ember, és most nem csak a mi szűk kis környezetünkre gondolok. Mikor kirándulni megyünk erre-arra, ott is ez a tapasztalatom. Tudom, olvastam már én is negatív véleményeket, nem is egyet. Természetesen sehol sem csupa fekete vagy fehér minden. De ha az összképet nézem, én ezt látom.
Ami szintén pozitív észrevétel részemről: az itt élő emberek többsége nagyon komolyan veszi az egészséges életmódot, megválogatják mit tesznek az asztalra. Mondhatjátok, hogy a hagyományos bajor konyha nem épp erről szól. Lehetséges. Én mégis így látom.
Az egészséges étkezés mellett sokat mozognak. Sokkal aktívabb életet élnek, még idősebb korukban is, mint egy átlag magyar. Sokan gyakogolnak, futnak, bicikliznek, túráznak. Gyakran találkozunk idősebb emberekkel is hegyi utakon. Legfrissebb ilyen élményem, mikor egy havas hegyi úton már épp hogy csak húztuk magunkat felfelé, mikor egy 70 körüli házaspár mosolyogva lazán leelőzött minket. Közben kaptunk tőlük pár bíztató szót is, és megdícsérték a gyerekeket, milyen ügyesek.

Tegernseeberg, Bayern, Germany - 1264 m


Rengeteg a kerékpáros, igaz, a kerékpárút is több itt, mint Budapesten. A kerékpárutakról térképet is kaptunk  a lakcímbejelentkezésnél - sok egyéb más hasznos kiadvánnyal egyetemben. Bérelhető bringás cégből sem egy van, legalább néggyel találkoztam már.
...és mivel a metró, S-Bahn és egyéb tömegközlekedési eszközök hálózata is elég kiterjedt, az autónkat gyakorlatilag csak a hétvégi nagyobb bevásárlásokra vesszük elő, nameg a hazautakra.

Magyar barátok

Az első hónapokban voltak olyan pillanataim, mikor eléggé elveszettnek éreztem magamat. Nagyon frusztrált, hogy alig értek valamit abból, amit mondanak, és én sem tudom magam kifejezni úgy, ahogy az anyanyelvemen. Ilyenkor egy elkapott magyar szó hallatán az ember hajlamos a másikat úgy üdvözölni, mintha egy rég nem látott rokon lenne. Nincs is ezzel semmi gond. Rövid üdvözlés, pár szó, és máris kicsit jobban érzitek magatokat. Az idő múlásával aztán már egyre kevésbé fogod kihallani ezeket a hangokat a tömegből.

Azokat a magyar embereket, akiket volt szerencsém közelebbről is megismerni, nagyon megkedveltem. Természetesen nem csak magyar barátaink vannak, de itt és most róluk írnék.
Meglehetősen változatos az összetétel.
Nagyszülők, akik az unokáik közelében akarják leélni a hátralévő életüket.
Egyetemet végzett fiatalok, akik végzettségen aluli munkát csinálnak sokkal magasabb bérért, mint diplomával otthon. Megjegyzem, ez elég lélekölő tud lenni, de kis szerencsével később tovább lehet lépni. Nyelvtanulásra kitűnő, és egy kis indulótőkét is lehet így gyűjteni.
Értelmiségi középkorúak, akiknek otthon elege lett - fogalmazzunk úgy - sokmindenből.
Gyerekét egyedül nevelő anyuka, aki munkásszállón kezdte az itteni életet, míg a gyereket a nagyi nevelte otthon, majd egy év után tudott csak utána jönni, mikor anya ki tudott fizetni egyedül egy albérletet.
De sokan vannak olyanok is, akik a szakmájukban dolgoznak.
Diplomások! Aki csak a német nyelv ismeretének hiánya miatt nem mer elvállalni egy itteni állást, annak jó hírem van. A diplomát igénylő állásoknál gyakran elég az angol. Egyszerűen azon oknál fogva, mert több az állásajánlat, mint a német-tudó jelentkező. Angolul a legtöbb diplomás ember tud, ezért ez teljesen elfogadott. Hivatalos ügyeknél, orvosnál, gyerekek iskolájában szintén beszélnek angolul.

Nyelvtudás

Ezidáig egy  B1-es nyelvvizsgával lettem gazdagabb, amit a Goethe Institut-nál szereztem meg. Most készülök a B2-re, és a C1-et is szándékomban áll majd letenni.
TELC-es könnyebb lett volna, de én szeretem a kihívásokat. 

Írtam egy újságcikket a Balatonról (németül!), ami több újságban is megjelent! Némelyikben meglehetősen lerövidítették, de volt olyan is, ahol egészben leközölték. A tanfolyamomat szervező iskola tette közzé a felkérést a diákjainak, írjanak egy újságcikket arról, mi jut eszünkbe a nyárról a saját országunkkal kapcsolatosan. Négyen vettük a fáradságot, de akkor még nem gondoltuk, hogy tényleg viszontlátjuk majd nyomtatásban. Nem nagy dolog, de én sikerélményként éltem meg.

Miért javasolnám mindenkinek, aki hiányos nyelvtudással jön ki, hogy tanfolyamra járjon?
Hogy kicsit visszautaljak az előző témára: Először is, mert megismerhetsz pár embert, akik szintén hasonló cipőben járnak, mint te.
Barátokat találhatsz, emiatt komfortosabban fogod magad érezni, a depresszió elkerül.
Velük bátrabban fogsz beszélni, nem fog érdekelni, ha hibázol.
A hibáidat kijavítja az oktató, megbeszélitek, ezáltal fejlődsz.
Kaptunk plusz feladatokat is - prezentációt írni és előadni a többiek előtt, egy újságcikk összefoglalása saját szavakkal, szervezz le egy munkahelyi búcsúpartit, stb., ezeket nagyon hasznosnak találtam.
A tanfolyamon nem csak a könyv anyagát adja le a tanár, sokat megtudhatsz az itteni szokásokról, és a diákok is hozzáadják a saját egyéniségüket, amivel érdekesebbé válik az óra.
Részemről az sem utolsó szempont, hogy rengeteg érdekes dolgot hallottam a kurzustársaimtól a világról, az ő szokásaikról. Ennek köszönhetően sokkal nyitottabb lettem a világra. (Nem mintha eddig elutasító lettem volna.) Mikor a könyvből egy témát körüljártunk, mindenki elmesélhette, hogy ez az ő országában hogy van. A kurzus utolsó napján pedig - ismerd meg a világ konyháit -  majdem mindenki sütött, vagy hozott valami nemzeti kóstolót búcsúzóul. (A fánk és a kölyökpezsgő csak ráadás volt.)


Hogy lássátok, milyen változatos volt a felhozatal: olasz, spanyol, svéd, angol, ausztrál, madagaszkári, kolumbiai, mexikói, koreai, kínai, bulgár, cseh, ukrán, georgiai, lett, nigériai, afgán, román, horvát, amerikai, indiai, malaiziai. Talán senkit nem felejtettem ki.
Egy friss statisztika szerint Münchenben és vonzáskörzetében minden ötödik ember külföldi.
Még egy rövid kis történet. A tanárnőm (német) akkor lepett meg igazán, mikor a tanfolyam befejeztével úgy búcsúzott tőlünk, hogy meghívott minden résztvevőt a gyerekeivel egyetemben magához egy kerti partira. Akkor azt gondoltunk, milyen kedves, de biztosan nem gondolja komolyan. Márpedig komolyan gondolta! Tele asztallal várt minket, ráadásul mindent ő sütött saját kezűleg.



Munka

Változatlanul itthon dolgozom, a gépem előtt ülve - már amikor nem a vizsgára készülök, vagy egy prezentáción agyalok.
Előnye, hogy nem vagyok a munkaidőhöz kötve, nem kell aggódnom, odaérek e a gyerekekért a suliba, vagy a fogadóórákra és egyéb eseményeikre.
Hátránya, hogy a munka néha éjjelre marad, vagy hétvégére, és hogy nincsenek kollégák, mert az ember mégiscsak társas lény. Ha nem lettek volna a tanfolyamok, vagy nem lennének a gyerekek, akik miatt folyton van valami program, biztosan sötétebben látnám a világot.
Bevallom, az viszont aggaszt, mi lesz velem majd a nyugdíjas éveimben. Persze, ez még messze van de szeretek előre tervezni, és ebben a témában sem itt, sem az otthoni oldalon nem látom túl rózsásan a jövőmet. Azt gondolom, ezzel sok korombeli van így. A német nyugdíjelőtakarékossági lehetőségekről tájékozódtunk már, ha időm engedi, erről egy következő posztban bővebben írok.

Férjem munkahelye rendben van. Ő is főleg az emberi oldalt, a munkahelyi légkört tartja sokkal pozitívbbnak, a hazai tapasztalatokhoz képest. Természetesen itt is van mindenféle embertípus. Ki ilyen, ki olyan. Stressz, határidők, elvárások szintén. Mégis. Valahogy nyugodtabb a légkör.
Gyakran vannak ilyen-olyan vacsorák és kollegális/haveri összejövetelek a munka után, merthogy az emberek gyakran járogatnak el vacsorázni, sörözgetni, grillezgetni egymással. (Mint feleség, ezért a szokásért nem mindig lelkesedem, de üsse kavics, egy kis lazulás mindenkinek kijár.) Természetesen családostul is gyakran kimozdulunk, de most a munkával kapcsolatos dolgokról beszélek.

Bér: Ha levonjuk a lakásbérleti díjat, kb. ugyanannyi marad, mint anno Magyarországon. Tehát ugyanannyi pénzből kell megélnünk itt, mint otthon. Az élelmiszer ugyanannyiba kerül, a gyógyszerekért jóval kevesebbet kell fizetni. Drágább a tömegközlekedés és a szolgáltatások. Összességében nézve anyagilag csak kicsit jobb a helyzetünk. (Megjegyzem, nálunk nem a pénz volt a fő motiváló erő.)

Amit szintén máshogy közelítenek meg a munkahelyen, az a betegség. Ha beteg vagy, igenis maradj otthon! Ne prüszköld tele a munkahelyedet bacival, hogy aztán a többiek is megbetegedjenek. Ráadásul egy beteg ember nem túl produktív. Maradj otthon, gyógyulj meg, aztán jöhetsz. 3 napig orvosi igazolás nélkül is otthon maradhatsz, azon túl kell az igazolás. Táppénz: az első 6 hétben teljes munkabér jár (levonások nélkül), amit a munkáltató fizet. Az ezt meghaladó időszakot a betegbiztosító fizeti maximum a 78. hétig, ez a táppénz (Krankengeld). Összege a fizetés 70 százaléka. Ezidő alatt a dolgozót nem lehet elbocsátani. Munkanélkülivé válva még egy hónapig él a betegbiztosításod.


Lakhatás



Drága a lakhatás, új házat vagy lakást vásárolni nehezen tudnánk. Környékünkön az új építésű ingatlanok ára 1 millió Euro-nál kezdődik. Pesten ebből 5-10 új lakás jönne ki.
A bérleti díjak is magasak (15-20 Euro/m2 plusz rezsi, és nem a miénk a legdrágább környék), de nem szabad forintosítani. Az itteni fizetésekhez vannak szabva.
Van sok ember, aki saját tulajdonban él, de sokkal többen laknak bérelt lakásban.
A lakásbérlésnek is megvannak a maga előnyei. Az emberek mobilisabbak. Nem cövekelnek le egy helyen, és várják, hogy a munkalehetőség a helyükbe menjen, hanem ha kell, ők mennek.

Kétféle bérlemény van. Az egyik az önkormányzati. Rengeteg lakás van önkormányzati kézben, vagy az önkormányzat által megbízott cégek kezében, ám ne gondoljátok, hogy ezek olcsóbbak!
A másik a befektetésnek szánt, magánkézben lévő ingatlanok.
Mi most egy ilyenben lakunk. Osztom is róla a tapasztalatom még frissiben. Az történt ugyanis, hogy két év után közölte velünk a tulaj, költözzünk ki, mert ő nyugdíjba megy, a jelenlegi bérleményét nem tudja fenntartani a nyugdíjból, ezért be szeretne költözni a sajátjába. Amúgy nagyjából csak ezzel az indokkal tehet ki a bérleményedből, (nameg természetesen ha nem fizeted a lakbért).
Borzasztóan magunk alá kerültünk, mert nagyon kellemes környéket fogtunk ki. Ez egy hét lakásos családi ház, extra kedves lakókkal, többségük egyben tulaj is. A környék is nyugodt, mégis elérhető közelségben minden. Gyerekek megszerették a sulit, a pedagógusokat, vannak legjobbarátaik...
De szerencse a szerencsétlenségben, az alattunk lakók épp kiköltöznek. (Építkeztek.) Egyből beindult a gépezet, a szomszédok beszéltek az érdekünkben a lenti lakás tulajával, így megnyertük, csak egy szinttel kell lejjebb mennünk, és még saját kis kertünk is lesz hozzá. Ez az úriember még nem áll közel a nyugdíjhoz, így bízom benne, hogy a mostani történet nem ismétlődik meg a közeljövőben. Amúgy a jelenlegi tulajjal is jó a viszonyunk, a dátumot illetően is tudtunk vele egyezkedni, plusz nem kell kifesteni a lakást a kiköltözés előtt. (Ezt öt évente kellene megtenni, illetve kiköltözéskor úgy kell átadnod, ahogy átvetted.)
Létezik lakásbérlők szervezete. Éves tagdíj fejében segítenek eligazodni, mik a jogaid, kötelességeid, esetleges peres ügyekben is segítenek, képviselnek, intézik a szükséges dolgokat, levelezést... Nem mintha az esetünkben tudtak volna segíteni, csak mondom, hogy ilyen is van.

Amit még megemlítenék, mert jó gyakorlatnak tartom, az a "Mietkautionssparbuch".  Mikor a kauciót leteszed, akkor azt nem készpénzben fizeted, vagy átutalod, hanem kiváltasz egy bérleti megtakarítási könyvet a kaució összegével. Ezt átadod a bérbeadónak a szerződéskötéskor, a kiköltözéskor pedig visszakapod.

Hogy milyen hosszútávú terveink, ötleteink vannak, ha esetleg véglegesen maradnánk?
Egy lehetőség: Mehrfamilienhaus. Megvásárolsz egy telket (amik szintén nem olcsók), megterveztetsz egy többlakásos családiházat, amiből egy lakrészt megtartasz magadnak, a többit meghirdeted eladásra. Így a vevők pénzéből fel tudod építtetni a házat.

Egészségügy



Körzeti orvos, gyerekorvos - szabadon választható, bárkihez mehetsz.
A mi biztosításunk 2 évente támogat egy teljes kivizsgálást, szóval fogtam magam, bejelentkeztem.
Telefonos bejelentkezés szükséges, hogy a lehető legkevesebbet kelljen várakozni.
Közben gyógyszerügynökök sem jönnek az orvoshoz, akik miatt a fél rendelési idő eltelik.
Több vizsgálóterem van, mikor végzett az orvos, otthagy felöltözni, közben a másik teremben már vizsgálja is a következőt.
A vizsgálat tartalmazta a teljes vérkép- és vizeletvizsgálatot ott helyben, volt ultrahangvizsgálat is, szintén helyben - ugyanis minden háziorvosnál (de legalábbis a legtöbbnél) van ultrahangos készülék - amivel tetőtől-talpig át lettem vizsgálva.
(Kicsi kitérő...csak érdekességként. Az orvosomtól hallottam, hogy itt, München környékén gyakori a pajzsmirigy alulműködés, mert a csapvíz jódtartalma extra alacsony.)
Gyógyszerekért jóval kevesebbet fizetünk, mint otthon. Gyerekeknek a legtöbb készítmény felírva ingyenes.
Fogorvos:
Biztosításunk félévente fizet egy fogászati ellenőrzést és fogkőeltávolítást, ezen felül az alap tömések és a sürgősségi esetek sem fizetősek. Csak az ezen felüli "extra" szolgáltatásokért kell fizetni.
Gyerekfogászat:
A gyerekekkel is félévente lehet ellenőrzésre járni, ami nem csak egy egyszerű ellenőrzés, sokkal inkább nevezném teljes szerviznek. A fogakat az átvizsgálás után alaposan letisztítják, és bekenik egy vitaminos fogvédővel. Jutalomdobozból ajándék, és kész. Elmex gél használata gyerekeknek heti egyszer ajánlott, felírva ingyenes. Figyelemelterelő manőver: A vizsgálószék felett van egy monitor, amin mesék mennek.
Fogtömés: Egyik kisfiam extra retteg a fogtöméstől. A félőssége miatt Magyarországon még nem született meg az a fogorvos, aki bírt volna vele. Több helyen próbálkoztunk, de sehol nem sikeredett se lenyugtatni, se lebirkózni őt, pedig igencsak vékonyka.
Itt az enyéméhez hasonló para-manókáknak van lehetőség érzéstelenítésre vagy altatásra. Mivel egy lyukas fogból, míg otthon minden fogorvos lepasszolt, egy év leforgása alatt nyolc lett (szerencsére csak tejfogak), bevállaltuk az altatást. Meg is csinálták egy alkalommal az összeset. Természetesen ez fizetős történet volt, nem az alapellátás része.
Kórházak:
Hála az égnek eddig elkerültek minket a nagyobb bajok, de kórházi ügyeletet már volt szerencsém látni. (Két fiam van.) "Mami, leestem a kőhegyről, elestem rollerrel/biciklivel, összefutottunk valakivel, felszakadt a homlokom, ráesett egy szikla! az ujjamra kőtörés közben..." A kórházak, amiket láttam, tiszták, modernek. A mosdó, vécé csili-vili. Várakozni még egyszer sem kellett sokáig. Az alapellátáson felül kaphatsz magasabb szintű ellátást is, ez biztosítás kérdése.
Szemüveg:
Szemtelenül magas árak! Maradunk a magyar kínálatnál.

Iskola

Sok jó módszert és ötletet látok, amiket szeretnék megosztani veletek.
A gyerekeink épp iskolakezdők voltak, mikor kiköltöztünk, most a harmadik osztályt tapossák, szóval főleg a Grundschule-ról fogtok hallani tőlem.

Elsőként a témában had osszam meg veletek, a mi két gyerkőcünk hogyan boldogult eddig.
Zéró nyelvtudással startoltak. Übergangsklasse-ban, röviden Ü-Klasse-ban járták végig az elsőt (ilyen nem mindenhol van, de semmi gond, enélkül is menni fog), ami azt jelenti, hogy 1-4 osztályos külföldi gyerekek vegyesen ültek egy osztályban, és párhuzamos szálon folyt néha a tanítás. A hangsúly természetesen a német nyelven és kultúrán volt. Közben hetente egyszer-kétszer beültek a leendő "rendes" osztályukba is, hogy ismerkedjenek a gyerekekkel és a tanítónénivel.
A legtöbb gyerek ezután a korosztályához képest eggyel lejjebb folytatja tovább. A mi csemetéinknél erre nem volt szükség, de ha ismételték volna az osztályt, akkor sem lennénk hátrébb, mert ez teljesen hétköznapi dolog. Néha német gyerekek is ismételnek évet, amit nem "bukás"-ként kezelnek, csak néha így látják jobbnak. Vannak gyerekek, akik később érnek, így a dolog teljesen elfogadott.
Mint ahogy az is, ha valaki előbbre jár valamiben a társainál. Gyerekeimnek van olyan osztálytársuk, aki hetente egyszer-kétszer a negyedikesek matematikaórájára jár, mert olyan jól megy neki a matek.
Egyszóval igyekeznek figyelembe venni azt, hogy a gyerekek különböző ütemben fejlődnek.

Németországban a bajor oktatás a legszigorúbbak közé tartozik. Ennek ellenére maximálisan elégedett vagyok, mert bár vannak elvárások, közben játékosan tanulnak, és az elméletet sok esetben rögtön össze is kötik a gyakorlattal.
Az erdőről tanultak után ellátogatnak egy "Walderlebniszentrum"-ba. Gyerekeknek szóló irodalom? Utána megnézték színházban vagy moziban. Egy festőről tanultak? Meglátogattak egy kiállítást. Gyakran néznek oktatófilmeket a suliban.

A számítástechnikai oktatás nem külön tantárgy egyenlőre, de beleszövik az oktatásba. Különféle tanórákon vonultak már át a számítógépes szobába, hogy ott utánanézzenek a tanultaknak.
Elsőként tanulták meg, hogy a világháló bár nagyon jó dolog, de lehet veszélyes is.
Vannak szuper, kimondottan gyerekeknek fejlesztett indulóoldalak illetve keresők.
Az egyik ilyenen a mi gyerekeink épp most fogják megszerezni az "internet-jogosítványukat".
Ilyen jellegű magyar oldalakkal még nem találkoztam, persze ez nem jelenti azt, hogy nem is létezik. Mint említettem, itt kezdtük az iskolát, ezért nincs személyes tapasztalatom a magyar oktatást illetően.
https://www.internet-abc.de/lehrkraefte/lernmodule/

Keresők gyerekeknek:
https://www.fragfinn.de/
https://www.blinde-kuh.de/smart-index.html#refresh-head

Musik: Mikor zenehallgatás van, a gyerekek kedvenc zeneszámait hallgatják, megnézik a videoklippeket, megbeszélik miért tetszik, milyen zenei stílus, stb.  Ennek köszönhetően kerültem képbe, milyen is a "cool" zenei ízlés a 8-9 évesek körében. Tavaly még a gyerekdalokkal is beérték, most ebbe a fázisba léptünk.
Csak hogy párat említsek: Mark Forster, Warum Lila. Kicsit más műfaj a Deine Freunde és a vicces Die Lochis. A paletta folyamatosan színesedik, ahogy egyre több gyerek kerül sorra a kedvenc dalait illetően. Máskor persze komolyabb mederben folyik az óra, de mindig a gyerekek nyelvén, ahol megtanulják az alapokat (ritmus, hangszerismeret, kottaolvasás).

Sport: Heti három óra, ebből egyik nap dupla óra. Ekkor úszás van általában, legalábbis a mi sulinkban. Más iskolák másra szakosodtak.

Deutsch: Természetesen ebben a témában sem tudok teljeskörű képet adni, ezért csak néhány módszert említek, ami tetszik.
Tanulószavak 12 rutinfeladattal: Minden leckéhez vannak úgynevezett tanulószavaik. Ez 12-15 szó, amit meg kell tanulniuk helyesen leírni. Ehhez van 12 különféle feladat, amit házifeladatként önállóan végig kell csinálniuk ezekkel a szavakkal. Erre két hetük van, majd jön a következő szócsomag.
A 12 feladatból néhány példa:
A szavakat kinyomtatva megkapják a tanártól, beragasztják a füzetbe.
Rajzold át a betűket. Kékkel a főneveket, pirossal az igéket, zölddel a mellékneveket, grafittal az egyebeket.
Írd le a kedvenc színeddel.
Írd le szövegszerkesztővel, nyomtasd ki, ragaszd be.
Jelöld meg a nehéz helyeket.
Ragozd az igéket.
Írd le szótagolva.
...
Végül foglald mondatokba, használd fel az összes szót. Lehet ez egy összefüggő vicces történet is.

Nincs kötelező olvasmány, legalábbis eddig nem volt. Gyerekeknek szóló irodalom, amivel eddig behatóbban foglalkoztak:
Rauber Hotzenplotz, Die kleine Hexe, Sams in Glück, Janosch könyvek... Ez mind vicces, aranyos, gyerekeknek szóló irodalom.
Miután tanultak róla, megnézték színházban, moziban.
Kedvenc könyvükről kellett fogalmazást írni, amit felolvastak a többieknek, így adva esetleg ötletet vagy kedvet másoknak. Így került képbe pl. Harry Potter vagy Dummikus Maximus.
Ebben a mi gyerekeinktől is kaptak ötletet: A dzsungel könyvét kezdték el olvasni néhányan, ugyanis kisebb vita támadt a Disney rajzfilmjét jól ismerők körében, mikor elmesélték a mi gyerekeink, hogy Ká a kígyó az eredeti történetben Maugli barátja volt. Senki nem hitte el, aztán eltelt két hét, és többen mondták, hogy "jé, tényleg!".
Olyan feladatot is kaptak már, hogy nézzenek meg egy filmet (mert néha kell egy kis "Spaß"), majd írják le röviden, pár mondatban, miről szólt.

Szünidőre nincs házifeladat.

Csoportmunka: Néha párban, vagy csoportban kell dolgozniuk, a csoportban való dolgozás képességét külön értékelik.

HSU: Szintén összekötve a személyes tapasztalattal. Erdők, fák? Zárásként egy erdei oktatóközpontba látogattak el. Mikor a tűzről tanultak, párban kaptak egy-egy kísérletet. Egy prezentációt kellett összerhozniuk, közben megosztani egymással az előadó szerepét. Az előadás menetéről kaptak tájékoztatót, hogyan kell levezényelniük. Mindenki nagyon élvezte.
A téma végeztével a tűzoltóságra is ellátogattak, tűzoltók tartottak előadást és bemutatót, és a "Drehleiter" tetejére mindenkit felvittek. Megtanulták azt is, tűz esetén milyen infót és milyen sorrendben kell mondani a telefonba.
Most épp a szemről tanulnak olyan részletességgel, hogy ahhoz én csak pislogok, emellett a Braille-írást is tanulják.

Mindennapok a suliban

Három osztály van évfolyamonként.

Kettő normál, félnapos. Elsősöknek 11.20-kor van a tanítás vége, nagyobbaknak legkésőbb 13.00-kor. Kétszer 45 percet egyben adnak le, félidőben hangjelzés, tantárgycsere. Utána 20 perc szünet.

A harmadik osztályok egésznaposak, aminek a tanrendje megfelel a magyarországi egész napos iskoláknak. Tanítás vége: 16.00-kor, pénteken rövidebb.

Felelősök:
https://www.zaubereinmaleins.de

Mindennek van felelőse, még a csendnek is. Néha cserélnek. A nap végén a gyerekek raknak rendet, és kisöprik az osztálytermet.
Nem ülnek egész évben egy fix helyen. Gyakran cserélnek, így néha olyanok mellé is kerülnek, aki mellé maguktól nem ültek volna.
Nem hagyományos sorokban ülnek, a padok inkább kisebb csoportokban vannak elhelyetve, szembefordítva egymással, de néha ezt is változtatják.

Fegyelem az osztályban:
https://www.amazon.de

Lärmampel - ha túl hangosak, pirosra vált, és hangjelzést ad.

A "Számom-bánom-lap" (ezt csak én nevezem így) egy olyan A4-es lapnyi sablon szöveg, ami egy előre megírt bocsánatkérő levél a tanítónéninek. A kisdiák, aki - ne adj Isten - feleselt a tanítónénivel, kap egy ilyen lapot. Ezt le kell másolnia - a saját gyöngybetűivel, nem fénymásolva! -, és otthon alá kell iratnia a szülőkkel. Rajzolhat is hozzá, hogy mutassa, mennyire megbánta a dolgot. Ezen túl természetesen meg is beszélik, hogy ejnye-bejnye, ez nem volt szép.

Jutalmazás:

http://materialwiese.blogspot.de/2016/06/neues-belohnungssystem.html

Muggelsteine
- jutalomkavicsok.A különböző csoportoknak más-más színű kavicsai vannak. Ahány csoport, annyi üvegcse áll a tanári asztalon. Jó pontokért beledob egy kavicsot a tanárnő.
Ha megtelik, jutalom jár. Ha mind megtelik, kirándulás vagy mozi. (Ami enélkül is előre el van tervezve, de psszt!)


Osztály-doboz (nem tudom, mi a hivatalos neve)
Ide bedobhatják az ötleteiket, panaszaikat. Leírhatják, mi volt jó vagy rossz a héten. Különböző színű lapok jelölik a különféle témákat.
Pl. Zöld lapra: Tetszett a farsangi suliprogramra hívott Trixi-Hexe. Máskor is csináljanak ilyen programot.
Piros lapra: XY mindig undok velem, mert YX mostanában többet játszik velem, mint vele. Mit csináljak?
A lapokat minden pénteken átnézik és megbeszélik. Ez egy nagyon jó gyakorlat, mert a problémákat azonnal orvosolják.

Magázódás, tegeződés

Harmadiktól tanulják a magázódást. Eddig tegezték a tanítónénit, most próbálnak átállni a magázódásra. Ez nem megy egyik napról a másikra, csak szép lassan.
Siezen-Polizei-t neveznek ki az osztályban, aki figyelmezteti a gyerekeket, ha elfeledkeznek magukról. Lehetnek többen is, több fül többet hall. 

Cirkusz az iskolában



Ilyen lehetőség a mi sulinkban négy évente egyszer van, hogy a Grundschule-s időszaka alatt mindenkinek legyen benne része egyszer.
Letáborozott egy cirkusz az iskolaudvaron.
Az osztályokat beosztották négy napra, mindenkire rákerült a sor.
Délelőttönként a 3 tagú személyzet tanította be a gyerekeknek a műsorszámokat (tanórák helyett jó buli), este felléptek a szülők, rokonok, ismerősök előtt.
Komplett előadás volt! 5-re kellett vinni a fellépőket sminkhez, átöltözéshez.
6-kor kezdődött az előadás, és egy rövidke szünettel megszakítva (lehetett venni finomságokat), egészen 8-ig, negyed 9-ig tartott.
Volt ott minden. Bohócok, célbalövő cowboyok, galamb- és kecskeidomárok, tornászok, kalózok karddal átszurkált varázsdobozzal, tányérpörgetők, hullahopposok, táncosok, erőművész... Még a porondmester is a gyerekek közül került ki.
Egyik gyerkőcünk hétfőn szerepelt mint kalóz, másik kedden, szintén kalóz volt.
A pénteki nap a záróelőadásé volt, ahol a legbátrabbak vagy legügyesebbek szerepelhettek (vagy akik akartak).

Lesenacht

Iskolában ottalvós, olvasós buli. Matrac, pizsama, éjjeli lámpa, fogmosó készlet, esetleg kedvenc könyv a csomagban. Másnap közös reggeli abból, amit a gyerekek hoztak. Hogy ki mit hoz, azt előzőleg egymás közt leosztották.
Ezen a "másnapon" nincs rendes tanítás, mert érthetően mindenki fáradt.


Lernentwicklungsgespräch - a gyerekek félévi/év végi értékelése

Választható, hogy csak papíron kikérjük a bizonyítványt, vagy megbeszéljül hármasban/négyesben: tanár, gyerek, szülő(k). Természetesen a beszélgetős verziót választjuk mindig.
A diák és a pedagógus beszélgetnek, a szülő csak megfigyelő!
A beszélgetés előtt még a suliidőben minden kisgyerek kap egy önértékelő lapot, ezzel a lappal kezdenek. Ezután elmondja a tanítónéni is a véleményét. Az én gyerekeim mindig kritikusabbak magukkal, mint a tanítónéni.
Végül megbeszélik, miben szeretne vagy kellene fejlődni. Ők maguk tűzik ki a saját céljaikat, persze a tanárnő vezeti rá őket, de ők mondják ki. Szerződést írnak, amit alá is szignóznak. Ettől odáig meg vissza vannak általában, mert ez olyan felnőttes dolog.

A Grundschule után

A jövő év nem lesz könnyű, el kell döntenünk merre tovább. Bár mindenhol azt olvasom, elég merev ez a rendszer, azért a tanárnéniink szerint nem kell aggódni, mert később is lehet váltani. Néhány variáció esetében ez plusz éveket is jelent, de megnyugtató, hogy nem feltétlenül most kell eldönteni, mik lesznek ha nagyok lesznek.